A trianoni békediktátumot megelőző időszakban Magyarország területén számos fenyőerdő található, azonban a mai határok között csupán kevés maradt meg természetes fenyves formájában. Jórészt az ilyen erdőket a 1920-as évek után ültették be, így a luc-, vörös- és feketefenyők számára ez a terület új hazának számított. A helyi vegetáció között az erdeifenyő, amely az ország nyugati részein honos, tekinthető őshonos fának, míg a többi faj importáltnak számít – amint azt a Greendex friss írása jelzi.
A klímaváltozás drámai hatásokat gyakorol a hideg, nedves éghajlatra jellemző tűlevelűekre. A fenyőfajták egy része meglehetősen érzékeny a megnövekedett hőmérsékleti viszonyokra, továbbá a csapadék hiánya is megtorpaná az elágazásaikat. Az alacsony nedvességtartalom miatt gyantát is alig-termelnek.
Ez a helyzet kihat a fa ellenálló képességére a kártevőkkel, különösen a szúbogarakkal szemben, amelyek behatolnak a növény törzsébe, így súlyosan károsíthatják az adott fát, akár a fák kidőlése is bekövetkezhet, anélkül hogy azok elhalnának.
Potenciális lucfenyő eltűnés
A lucfenyők a legnagyobb kockázatot jelentő fák közé tartoznak, hiszen hiányzik a természetes fenyvesekben tapasztalható fafajta sokszínűség, amely egyfajta védelmet nyújt a kártevők ellen. Hazánkban sajnos a betelepítések során erdőink zöme monokultúrás jellegű, így nem nyújt kellő védelmet a lucfenyők számára.
A jelenlegi prognózisok alapján körülbelül húsz év múlva a teljes magyar lucfenyő-állomány megszűnhet, és csupán elszigetelt helyeken maradhat meg ez a fafajta.
A feketefenyő esetében a gombás megbetegedések, különösen aszályos években, komoly problémát okoznak. A gombásodás eredményeképpen a tűk elfakulnak. A Greendex cikke megemlíti, hogy a balatoni feketefenyők, még ha végleg eltűnnek is, fontos szerepet játszottak a környezet helyreállításában az évszázados legeltetés következtében kimerült hegyoldalakon, hiszen újra termőtalajt alakítottak ki, amely a fenyők eltűnése után lehetővé teszi az őshonos lombos fák megtelepedését.
Az előrejelzések azt mutatják, hogy harminc éven belül a magyar erdők szerkezete jelentősen megváltozik, és az ország területének körülbelül 11 százaléka mezítláb maradhat, ahol csupán cserjék és bozótosok élnek tovább.
Ez az Alföld déli régióját és a Duna-Tisza köze nyugati részét érinti a legnagyobb mértékben. Felmerül az a lehetőség, hogy a jövő századra a bükkösök is eltűnnek, helyüket tölgy- és gyertyános erdők foglalhatják el. A szakértők szerint az őshonos növényfajok mesterséges telepítése és az erdőségek vegyítése lehet a kiút a válságból.
Globális kihívások
A klímaváltozás által felvetett problémák nem csupán hazánkra korlátozódnak. Németországban és Ausztriában, ahol a fenyőerdők kiemelt szerepet töltenek be a helyi erdőségek szempontjából – Németországban a fenyők a teljes erdőállomány negyedét, Ausztriában több mint felét teszik ki –, a helyzet sokkal válságosabb. Németországban az elhalt fák eltávolítása és újratelepítése óriási költségekkel jár, miközben az egészséges fákat is sürgetően vágják, hogy legalább anyagi hasznot tudjanak biztosítani, hiszen a kártevők a nemcsak az erdők pusztulásához, hanem a faanyagnak is az értékének csökkenéséhez vezetnek.
Az említett cikk szerint a hazai fenyőfák eltűnése szintén hozzájárulhat egyfajta gazdasági hátrányhoz, viszont a legfőbb következménye ennek a kulturális értékeink csökkenése lehet. Még abban az esetben is, ha a magyar fenyőerdők teljes mértékben eltűnnek, a helyi erdőségek ökológiai gazdagsága nem feltétlenül csökken majd drasztikusan.